Ciklodextrinek potenciális terápiás alkalmazhatósága
A ciklodextrinek ciklikus oligoszacharidok, amelyek olyan egyedi csonkakúp alakú szerkezettel rendelkeznek, amelyek hidrofób belső ürege és hidrofil külső felülete lehetővé teszi, hogy nem kovalens vízben jól oldódó zárványkomplexeket képezzenek az egyébként alacsony oldhatósággal rendelkező gyógyszermolekulákkal és lipidekkel. Ezen tulajdonságuknak köszönhetően ezeket a vegyületeket gyakran használják gyógyszerek vivőanyagaiként különböző készítményekben, javítva számos gyógyszermolekula oldhatóságát, stabilitását és biológiai hozzáférhetőségét. Az orvosi alkalmazás során a ciklodextrineket többnyire inert hordozóknak tekintik, annak ellenére, hogy nem csak kis molekulákkal, hanem lipidekkel és fehérjékkel is kölcsönhatásba léphetnek, és alkalmazásuk során a vérben jelentős koncentrációt érnek el. Azáltal, hogy képesek a koleszterinnel komplexet képezni, a ciklodextrinek szelektíven csökkenthetik a celluláris membránok koleszterintartalmát, így közvetett módon is befolyásolhatják a transzmembrán fehérjék működését a membránok biofizikai tulajdonságainak, illetve laterális heterogenitásának módosítása révén. Dr. Zákány Florina és munkatársai közleményükben a fentiekkel kapcsolatos irodalom áttekintése mellett összefoglalták a direkt ciklodextrin-fehérje kölcsönhatások általános kémiai alapelveit, és releváns példákon keresztül bemutatták, hogy ezek a kölcsönhatások miként módosíthatják a fehérjék funkcióit in vivo. A ciklodextrinek ezen hatásai terápiás szempontból gyakorlatilag teljesen kiaknázatlanok azok óriási potenciálja ellenére. A cikkben a szerzők rövid áttekintést adtak olyan patológiás állapotokról, mint a C-típusú Niemann-Pick betegség, az érelmeszesedés, illetve az Alzheimer- és Parkinson-kór, amelyekben a ciklodextrineket már aktív terápiás szerekként alkalmazzák, vagy azzá válhatnak a jövőben a koleszterinnel való komplexképzés vagy fehérjékkel történő direkt kölcsönhatásaik révén. Eredményeiket a Pharmaceutics folyóiratban közölték (DOI: https://doi.org/10.3390/pharmaceutics14122559)