Új transzmissziós elektronmikroszkópos módszer a sejtfelszíni fehérjék mintázatainak leírásához

A receptor mintázatok tanulmányozása többek között fontos a receptor rendszerek vizsgálatához és lehetséges terápiás célpontokként történő azonosításához.     

Új transzmissziós elektronmikroszkópos módszer a sejtfelszíni fehérjék mintázatainak leírásához

A receptor mintázatok tanulmányozása többek között fontos a receptor rendszerek vizsgálatához és lehetséges terápiás célpontokként történő azonosításához.     
A sejtmembránfehérjék eloszlásának leírására használt egyik technika az un. immun-arany jelölés, amely az egyik legérzékenyebb módszer e vizsgálatok nanométeres léptékű elvégzésére. 
Egy új transzmissziós elektronmikroszkóp (TEM) minta előkészítési módszert ismertetünk immun-arannyal jelölt mintához, amellyel a membránfehérjék sejtfelszíni eloszlásának tanulmányozására ad lehetőséget, az eddigieknél sokkal nagyobb statisztikai pontossággal. A protokoll 2 részre tagolható, a mintaelőkészítésre, illetve az adatkiértékelésre:    
Az első rész a TEM képalkotáshoz megfelelő mintaelőkészítést írja le: A hagyományos immunogold TEM minta előkészítése után (sejtjelölés, fixálás, szárítás) egy új mintavékonyítási eljárást alkalmaztunk, ami tulajdonképpen egy kémiai maratást, amelyet nátrium-hidroxid oldattal végeztünk (a részletes lépések a cikkben találhatóak). Így a minta készen állt a TEM-el történő vizsgálatra.    
A második rész tartalmazza az adatelemzést és kiértékelést. Itt a digitalizált TEM képeken a ClickOnGold program segítségével az aranykolloidokat azonosítunk, majd a Gold programmal határozzuk meg a párkorrelációs és a pár keresztkorrelációs függvényt.
Az immunarany jelölés jellemző eredményeit az ábrán látható, ahol az (A) panelen a dupla immun-arany jelölt fehérjék (MHC I és MHC II) TEM-mikroszkópos felvételei láthatók JY sejt membránfelszínén, 10 és 20 nm-es aranygyöngyökkel. A (B) és (C) panel az MHC I és MHC II páros korrelációs függvényei (PCF), a (D) panel pedig az MHC I és MHC II fehérjék keresztkorrelációs függvénye (PCCF) látható. A párkorrelációs függvények az MHC I körülbelül 10 és 380 nm méretű, az MHC II molekulák pedig 20-650 nm méretű klasztereket feltételeznek. A kereszt-korrelációs függvény gyenge korrelációt mutat az MHC I és az MHC II között, körülbelül 380 és 620 nm.
Szerzők: Kormos József, Daróczi Lajos, Szöllősi János, Mátyus László, Jenei Attila
DOI: https://doi.org/10.1002/cpz1.1045

Legutóbbi frissítés: 2024. 06. 13. 09:16